TÖRTÉNET

Az I. világháború kezdetéig az épületben orfeum működött. A háború kitörésekor a "szórakoztató palota" bezárt, az orfeum aranykora véget ért, s ezzel együtt az a nosztalgikus korszak is, melyet később úgy emlegettek, hogy "a boldog békeidők".

1923-ban Budapest vezetése úgy döntött, hogy az operett kapjon saját otthont. A Fővárosi Operettszínház megnyitásával a magyar fővárosban is megkezdődött az "Ezüst Operett" korszaka, és az operett műfaja a Népszínház és a Király Színház után egy új és végleges otthonra talált. A színház története során legfőbb szempont volt a klasszikus operett hagyományainak ápolása és modern művészi megoldások által való gazdagítása. Budapest - Bécs mellett - az operett fővárosa, s bárki könnyedén meggyőződhet a minőségileg magas operettszínvonalról.

Működését olyan legendás hírű művészek fémjelzik, mint Honthy Hanna, Németh Marika, Petress Zsuzsa, Zentai Anna, Feleki Kamill, Latabár Kálmán, Németh Sándor, Rátonyi Róbert, Sárdy János.

A hatvanas évek közepétől kezdve a színház sokoldalú társulata rendszeresen, s nagy sikerrel musical bemutatókat is műsorára tűz, hogy csak néhányat említsünk: My Fair Lady, Hello Dolly!, West Side Story, Hegedűs a háztetőn, Funny Girl, Kabaré, Őrült nők ketrece, A muzsika hangja, Valahol Európában.