ÉPÜLET

A mai Operettszínház épülete Fellner és Helmer híres bécsi építészek tervei alapján 1894-ben épült. A színházterem hatalmas színpadát két emeleten félkörívben intim páholyok szegélyezték, valamint egy táncparkett biztosított elegendően nagy helyet a keringőre, polkára, mazurkára és a galoppra. Díszes télikertje a legkiválóbb francia étteremnek adott helyet, s a hosszú utcafronton egy koncertkávéház nyílt.

1966-ban átépítették az épületet, amikor is jelentős mértékben megváltoztatták belső építészetét, tereit. 1999 és 2001 között zajlott az épület teljes rekonstrukciója, melynek keretében a legkorszerűbb európai színpadtechnikát telepítették, egyben visszakapta eredeti gyönyörű ornamentikáját, a nézőtér pedig korábbi emeleti páholysorát.

Ma a színház 901 férőhellyel rendelkezik, nézőtere légkondicionált.

Az épületben megmaradt egykori tárgyak - lámpaszobrok, a páholysort tartó oszlopok - harmonizálnak az újonnan készült színes üvegablakokkal, tükrökkel, a nézőtéri büfé archaizáló berendezési tárgyaival, a márvány- és parketta burkolattal.

A nézőteret a százéves csillár ragyogja be. A páholysor, az aranyozott stukkódíszítések, a bársony kárpittal bevont falak, a bejáratot díszítő allegorikus szoborfigurák látványa igazi ünneppé avatja a színházi estét.

A színházbelső kialakítása Siklós Mária és Schinagl Gábor belsőépítész munkája. A Budapesti Operettszínház vezetősége kötellességének érzi, hogy e régi formájában visszaállított és megszépült épület valamennyi adottságát kihasználva, mint többfunkciós kulturális központként vállaljon szerepet a hazai művészeti és társasági életben.